Fuss, mami fuss!

Sosem voltam egy futó alkat.
Kicsi vagyok, rövidek a lábaim, és valahogy az egész berendezésem kreatív, alkotó tevékenységekre van előkészítve, a tartós monotonitás nem az én műfajom. Vagy mégis?

Már az általános iskolában megkedveltem a futást, annak ellenére, hogy világ életemben a tornasor végén álltam, és hogy magas, csupa szálkás izom atléta barátnőm lazán, kocogva körözött VOLNA le, ha nem vagyunk olyan jóban, hogy fejébe vegye, hogy segít jobban teljesíteni.
Igen, húzott, azaz előttem futott, közben szóban is ügyesen “hajtott”, én meg az Isten tudja miért valahogy tényleg jobb akartam lenni. 
És Hajninak sikerült a lehetetlen, vagyis amit mindenki annak ítélne meg, hogy egy alkatilag nem annyira atléta felépítésű valaki, megkedvelje a futást, a futásban lévő kihívást magáért a teljesítés öröméért.

Persze jöttek a középiskolás évek, amikor sikk lelógni a sulikört, de azért a sport szeretete és a siker öröme megmaradt.

Fiatal felnőttként lett újra fontos számomra ez a sport, akkor egy kicsit más okból. Fitneszes koromban, személyi edzőként volt egy szép, utólag olyan fiatalosan gondmentes és szépemlékű időszakom, amikor minden nap jobb és jobb akartam lenni, hajhásztam a többet és a jobbat és az eredményeket. Hát igen, milyen jó, hogy megtettem akkor, amikor még megtehettem, anyaként az ember már más fontossági sorrendet tart…

De vissza a futásra, ez után a szélsőséges, de igen eredményes időszak után, ahogy elkezdtem különféle sport köré szerveződő vállalkozásokban dolgozni, és egyféle alkotó tevékenységet is végezni a sport mellett, a futás új értelmet nyert. 
Észrevettem ugyanis, hogy amikor agyban nagyon benne vagyok valamiben, akkor a futás nem csak kikapcsol, hanem olyan új ötleteket, új gondolatokat hoz elő, amikre nem számítottam. Újszerűek voltak és sokszor merőben mások, mint amin napok óta próbáltam dűlőre jutni.

Mindez – bevallom – csak fokozódik a gyerekek születését követően.
Néha elmenni futni egyet jelent ebből a napi mókuskerékből való kiszakadással, ami majdnem olyan élmény, mintha erre az időre kilőnének az űrbe, a semmibe, ahol nem léteznek a gondok és a nehézségek.

Azóta a kocogás nem csak az új látásmód, a gondolatok átrendeződése, vagy a megvilágosodás, hanem a menekülés, a kikapcsolódás, mondjuk ki, a folyamatos figyelemből való kilépés, egy kis szabadság.

Nem tudom, az aki annyira nem szereti a futást, hogy nagyon, és hogy még ennek valami lájtosabb kocogás/gyaloglás verziójától is idegenkedik, mivel tudja ennyire kikapcsolni magát.
Azt hiszem egy másfajta beállítottsággal a jóga lehet hasonló.
Nekem a jóga vagy meditáció alatt még nyugtalanítóan zakatol az agyam, de itt valahogy ez a monoton mozgás segítségemre van. Mint a babáknak az elalváshoz a porszívó…

Az elmúlt időben nélkülöznünk kellett egymás társaságát.
Sem a várandósság, sem a szülés utáni időszak nem kedvez ennek a sportnak, és egy ideig nem is hiányzott.
De egyre többet gondoltam rá, arra, hogy talán jól esne, és eszembe jutottak a futás okozta felszabadító érzések. 

A terhesség alatt nem ajánlott semmiféle sport, amely ütődéssel, rázkódással jár, és a futás vagy kocogás ilyen, növelve ezzel a medencefenékre amúgy is naponta gyarapodó teher súlyát. 

A szülést követően a gát területe lassan regenerálódni kezd, de az izmaink és a szalagok még hónapokig nem lesznek a régiek. A terhesség alatt felszedett kilóktól, a szülés körülményeitől, a gátizmok terhességet megelőző állapotától,  egyéni adottságoktól no és attól függően, hogy a szülést követően tornáztatjuk-e tudatosan a gátat, 9-12 hó között elkezdhetünk egy speciálisan felépített edzést az állóképességünk javítása érdekében.
Legjobbak az olyan edzéstervek, amelyekben könnyed intervallumok váltják egymást, eleinte tempós gyaloglás és lassú kocogás, majd vagy a kocogás idejét növeljük vagy a gyaloglásét csökkentjük.

Mindenképpen gyalogoljunk és mozgassuk át az izmainkat abban az időben, amikor még a kocogás nem ajánlott, ne a futás legyen a visszatérő edzés! Amikor már nincsenek jelei az “altáji gyengeségnek”, akkor elkezdhetjük a futásra felkészítő edzéstervet, de hiába telt el akárhány hónap a szülést követően, ha vizeletvisszatartási gondjaid vannak, akkor inkább gátizom tornával alapozd meg az edzéseket, és csak akkor kezdj neki a futásnak, ha a problémák elmúltak, a medencefenék megerősödött.

Én már a napi edzésekkel felkészítettem az izmaimat, a kondim úgy éreztem megfelelő ahhoz, hogy elkezdjek egy lassú kocogást. Heti kétszer terveztem be, és tudatosan keveset és lassan kocogok. Egyelőre ennyi esik igazán jól.

Lassan fogom növelni egyelőre a sebességet, a távolságot pedig majd meglátjuk. 
Ha már Te is elkezdtél mozogni, akkor tarts velem, ha még nem sportoltál a szülés óta, akkor mozgasd át magad gyaloglással, majd te is elkezdhetsz egy jó kis intervall edzéssel felkészülni a futásra.
Gyalogolj 3-5 percet tempósan és kocogj fél percet!
Eleinte annyiszor ismételd, amíg jó érzés.
Majd növelheted a kocogás idejét 1 percre.
Egyelőre ennyi is elég lesz, a többit pedig érezni fogod 🙂
Ha pedig már elkezdtél kocogni vagy futni, akkor írd meg nekem, hogy Te hol tartasz, hiszen nekem is szükségem van egy kis lélekerősítésre 😉

fotók: flickr és endomondo