Gyermekeink és az állatok – kezünkben a jövő! | Aktívmami

Ma van az Állatok Világnapja.
Különféle módon emlékeznek meg az eseményről leginkább állatkertek, -parkok, és -otthonok.
Mi az üzenete számomra ennek a napnak?
A jövő most alakul. És mi alakítjuk, mi szülők, anyukák, apukák, mamik és papik.

Szóval Állatok világnapja, aminek örömére mi már korán megjártuk az állatorvost, úgyis mondhatnám, hogy egy kisebb vagyont adományoztunk az állattartás oltárán, köszönhetően a cicáink között elterjedt fülatkának.

Ennek ellenére szívből örülök annak, hogy a fiaim állatok mellett nőnek fel, és egészen picik koruk óta szokják, tanulják őket.
Már a pici is egészen másképpen nyúl egy állathoz, mint egy olyan kortársa, aki csak a képeken, vagy a szomszéd udvarában lát cicát.

Ezzel együtt természetesen megértem azokat is, akik nem vállalják fel az állattartás nehézségeit és berzenkednek annak a gondolatától is, hogy a pici összebújik egy szőrgombóccal.

Mert az állattartás valóban egy csomó mindennel együtt jár.
Ha lakásban vannak, akkor utánuk is kell takarítani, ezen kívül gondoskodni kell róluk, etetni, sétáltatni, fésülgetni, játszani velük, vagy csak időnként simogatni. Mondjuk például olyankor, amikor nem sok kedved van hozzá, vagy épp gépelnél a klaviatúrán…
Szóval igen, van velük gond, és kiadás is bőven, mert az eledelek drágák, az állatorvos meg felér egy belföldi wellness utazással. Na jó, nem mindenhol van ennyi, mint nálunk, de azért mindenképpen van plusz kiadás velük.

Én mégis arra bíztatlak titeket ezen a napon, hogy adjátok meg a gyermekeiteknek azt az élményt, amit egy állattal való kapcsolat tud adni. Hiszen ez olyan dolog, amit semmi máshoz nem lehet hasonlítani és ezt nem csak magamon tapasztaltam meg egykor, hanem már a két fiamon is igazolva látom.

Nem minden élettér alkalmas nagy kutyusoknak, még kistesűeknek sem, és a cicákat nem kedveli mindenki. De lehet, hogy van olyan kis élőlény, akit szerethettek és részesei lehetnétek egymás életének.

Na jó, ezzel a békával azért csak vicceltem 😀

Visszatérve, ahol nincs lehetőség apróbb testű állatka tartására sem, lehet ilyen, ott érdemes minél többször olyan helyre látogatni, ahol a gyerekek nem csak megnézegetni tudják az állatokat, hanem megérinteni, megsimogatni, esetleg megetetni.

Állatparkok, vadasparkok meglátogatása összeköthető egy szuper családi kirándulással, de biztos, hogy a ti környéketeken is van olyan állatotthon, ahol a gazdi nélküli kutyusok és cicusok mellett más háziállatokkal is lehet találkozni. És ha már itt tartunk, ha ilyen helyre látogattok, mindig vigyetek magatokkal egy kis adományt, mondjuk egy nagy zacsi kutya és macskaeledelt!

És a nagy kérdés. Ha nincs állatunk otthon, de nyitottak vagyunk rá, akkor mikor van itt az ideje? Mikor érik meg rá a gyerek?

Ez egy nagyon érdekes kérdés, innen, az állattartó oldaláról kicsit olyan, mint amikor arra várunk, hogy mikor indulhatunk el a gyerekkel külső programokra. Az ember hajlamos a körülményekre fókuszálni, majd ha ez lesz, meg az lesz, aztán csak telnek a napok, hetek, hónapok, és még mindig nem mentünk sehova.
Egyszer csak arra eszmélsz fel, hogy már nagyobbacska gyerkőcöddel egészen beragadtatok a híres védőnő-gyerekorvos-játszótér bermuda háromszögbe, és képtelen vagy bármi mást beilleszteni a napirendbe.
Na higgy nekem, az állattartás időpontja is efféle.

Ő kivételesen nem a családunk tagja, egy kiállításon találkoztunk vele, és élmény volt mindannyiunknak

A jó időpontra hiába vársz, mert amíg gyermekeid nem élnek együtt egy állattal, addig az a helyzet, hogy nem alkalmasak állattartásra.

Tudod mi jutott még eszembe?
Amikor az apaság ideális időpontjáról beszélnek.
Az esetek legnagyobb százalékában két időpont van, amikor az apa megérik a gyermek érkezésére.

>> Az egyik a bébi születése utáni napokban van. Hiszen addig nem látta, nem érezte, mint Te. Általában a férfiak nagy része “megérkezik apa lenni”, amikor meglátja, megérinti és megfogja a gyermekét.
>> A másik időpont durvább. Ez a születés után jön el.
2-3 évvel. Amikor már tud vele értelmesen kommunikálni.

Hááát, valahogy így van ez a gyerek-állat viszonyával is.
Amíg nem látja, nem érzi, hogy meddig mehet el, amíg nincs vele napi kapcsolata, addig nem alakul ki az a figyelem, az a szeretet, ami alkalmassá teszi az állattal való együttélésre.

Más kérdés persze az, hogy mikor fog tudni gondoskodni az állatról.
Nos, a mai beszélgetésünk alapján amit az állatorvossal folytattam, talán soha. 😀
Addig biztos nem, amíg te ott vagy, és megeteted, megitatod, kicseréled, le- vagy kiviszed satöbbi… 😀
De hidd el, a gyerekek ebből is tanulnak. 🙂

Ő egy idegen, de barátságos cica Keszthelyen

Megtanulják a gondoskodást, még akkor is, ha tőled látja, az állatokkal való bánásmódot, az élővilág tiszteletét. Annak a megértését, hogy az állatok ugyan olyan élőlények, mint mi emberek, éreznek, szeretnek, tudják mi az a fájdalom vagy a félelem.
Ezekkel a gyerekekkel soha nem lesz tele a média, hogy macskát vagy kutyát vertek agyon.

Az állatokat tisztelő, szerető és értő gyerekekből állatokat tisztelő, szerető és értő felnőttek lesznek.
És ezek, a ma még gyerekek, picurkák, babák és csöppségek alakítják majd a jövőt. Rajtuk múlik, hogy milyen világot fogunk élni, védi-e majd az emberiség az élővilágot, a környezetet.
Számomra ez nagyon fontos.

Rövidlátó gondolkodás azt hinni, hogy a kényelmünk érdekében mindent megtehetünk a világunkkal.
Hiszen tudjuk, a Földet nem szüleintől örököltük, hanem unokáinktól kaptuk kölcsön.
A mi kötelességünk, hogy megmutassuk nekik, hogyan kell óvni a környzetet és szeretni az állatokat!