Szabad-e mozogni a terhesség alatt?
A témában számtalan az álhír, hamis információ.
De először nézzük meg, hogyan alakultak ki ezek!
Gyermekeim születése előtt személyi edzőként, magával a várandóssággal és a hozzá fűződő hiedelemvilággal nem volt sok kapcsolatom. Klienseim közül legtöbben már édesanyaként vagy még jóval a gyermekvállalást megelőzően kerültek velem kapcsolatba. Fő szakterületem a fogyás-súlycsökkenés-alakformálás volt, legtöbben ilyen célokkal kerestek meg, és én magam is ebben a kérdéskörbe merültem bele igazán. Ezért bizony igencsak meglepődtem az információk kesze-kuszaságán, amikor kisfiammal várandós lettem. Az ember könnyen gondolhatja, hogy manapság olyan fejlett a tudomány, hogy bizonyos kérdések már letisztázódtak. De nem. Még manapság is sok a tévhit, és ami a legmegtévesztőbb, sokszor a szakemberek is más-mást javasolnak.
Kezdjük egy kis időutazással.
Az ember a természet részeként élt már sok ezer évvel a civilizáció előtt. A szülés és születés és maga a várandósság egy természetes folyamat része, a szaporodás, a reprodukció eme fajtája speciálisan az emlősökre jellemző esemény.
Korábban ez is egy mozzanat volt csupán, az élet szerves része. Nem különösebben foglalkoztak sem a várandóssal, sem magával a terhességgel, csak az újszülött érkezése módosított némileg az édesanya és környezete (törzs, nagycsalád) napjain.
Ebben az időben a kihordott és a megszakadt terhességek arányáról csak elképzelések vannak, az újszülött halandóság viszont jóval magasabb volt, mint manapság.
Ha csak pár száz évet megyünk vissza az időben, azt látjuk, hogy az úrihölgyek várandósan is szoros fűzőt hordanak, helyettük dajkák szoptatnak, mert az nem volt egy előkelő dolog, a parasztasszony pedig a földeken dolgozik mindenórásan.
Természetesen némileg változott a terhes nő tisztelete koronként és területenként is, volt, ahol nagyobb odafigyelést kapott és olyan is, ahol a munkavégzést az állapotához igazították.
Először a 18. századi Európában kezdtek foglalkozni a várandóssággal tudományos megközelítésben. Ekkor is leginkább a táplálkozás és higiénia kapott nagyobb figyelmet.
A nagyobb változást a civilizáció robbanásszerű fejlődése okozta, fejlődött az orvostudomány és társtudományai, amiknek következtében a 19. századra fókuszba került a terhesség és a kismama védelme. A tilalmak és óvintézkedések listája a tudomány fejlődésével párhuzamosan nőttön-nőtt, nagyon hirtelen a ló túlsó oldalára esett a hozzáállás. Ennek a magyarázata egyszerű. Ugyan egyre több információ állt a rendelkezésre, de bizonyos folyamatokat nem tudtak még megmagyarázni. Ezért inkább mindentől óvták és eltanácsolták a nőket, pihenésre, inaktivitásra, túlzott óvatosságra bíztatva őket. Ezek a félelmek vegyülve a népi hiedelmekkel anyáink korában már szájról szájra is jártak, sokszor nehéz volt elkülöníteni a tudományost a babonától.
A 20. századra a terhesség már-már egy eleve veszélyeztetett állapottá lépett elő. Ahogy egyre többet tudtunk meg a folyamatról, az azokat irányító hormonokról és magáról az emberi testről, úgy tisztult ki a kép, lassan visszakerült a helyére a várandósság. A hiedelmek és babonák, viszont továbbra is tartják magukat, a mára elavult nézeteket anyáink továbbadják a legnagyobb jóindulattal.
A várandósság másállapot, néha terhesség, de semmiképpen nem betegség!
Felejtsük hát el a túlzott óvatosságot! A mozgás az egészséges életmód része, a megfelelő mozgás pedig nemhogy nem árt, de számtalan előnnyel jár a babára az édesanyára és magára a várandósságra nézve is!
Ami nagyon fontos,
– hogy az állapotnak megfelelő mozgásformát válasszunk, olyat, amit mi magunk is szívesen végzünk, és olyat, ami mozgás közben és után is jóleső érzéssel tölt el.
– kerüljük az ütődéssel, rázkódással, hirtelen helyváltoztatással járó sportokat,
– és azokat, amik a baleset veszélyét rejtik.
– nem a terhesség idejére valók az extrém sportok,
– de az intenzívek vagy nagy igénybevétellel járók sem.
– ne ilyenkor akarjuk megugrani a korlátainkat,
– és nem lehet cél a fogyás, sem az erő- vagy izomtömeg növelés.
A terhesség alatti sport célja kizárólag a fittség és a kondíció megőrzése, a test optimális működésének támogatása, az állapotra jellemző problémák megelőzése, szinten tartása, a test és a lélek felkészítése a szülésre.
Itt is nagyon fontos, hogy figyeljük a testünk (és a baba) jelzéseit, hallgassunk a megérzéseinkre, ne erőltessünk semmit, ami nem okoz örömet vagy rossz érzéssel, netán fájdalommal jár.
Szerencsére a nők többsége a várandósság alatt sokkal nyitottabb lesz ezekre a természetes jelekre, beindulnak az ösztönök, és ha addig nem is, a babavárás alatt új képességekre tesz szert. Erre a hetedik érzékként is emlegetett tulajdonságra bizony nagy szükség lesz majd a baba születése után is! 🙂
Legközelebb konkrét hiedelmeket is körüljárunk, akkor is tarts velem!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: