1.0Aktívmami – test, lélek, életmódhttps://aktivmami.cafeblog.huSzmrecsányi Zsuzsihttps://aktivmami.cafeblog.hu/author/szmrecsanyi_zsuzsi/<h2>Sosem voltam egy futó alkat.<br />Kicsi vagyok, rövidek a lábaim, és valahogy az egész berendezésem kreatív, alkotó tevékenységekre van előkészítve, a tartós monotonitás nem az én műfajom. Vagy mégis?</h2> <p> </p> <p>Már az általános iskolában megkedveltem a futást, annak ellenére, hogy világ életemben a tornasor végén álltam, és hogy magas, csupa szálkás izom atléta barátnőm lazán, kocogva körözött VOLNA le, ha nem vagyunk olyan jóban, hogy fejébe vegye, hogy segít jobban teljesíteni.<br />Igen, húzott, azaz előttem futott, közben szóban is ügyesen "hajtott", én meg az Isten tudja miért valahogy tényleg jobb akartam lenni. <br />És Hajninak sikerült a lehetetlen, vagyis amit mindenki annak ítélne meg, hogy egy alkatilag nem annyira atléta felépítésű valaki, megkedvelje a futást, a futásban lévő kihívást magáért a teljesítés öröméért.</p> <p> </p> <p><a href="https://aktivmami.cafeblog.hu/files/2016/05/runing1.jpg"><img class="aligncenter size-large wp-image-210" src="https://aktivmami.cafeblog.hu/files/2016/05/runing1-600x401.jpg" alt="runing1" width="600" height="401" /></a></p> <p> </p> <p><br />Persze jöttek a középiskolás évek, amikor sikk lelógni a sulikört, de azért a sport szeretete és a siker öröme megmaradt.<br /><br />Fiatal felnőttként lett újra fontos számomra ez a sport, akkor egy kicsit más okból. Fitneszes koromban, személyi edzőként volt egy szép, utólag olyan fiatalosan gondmentes és szépemlékű időszakom, amikor minden nap jobb és jobb akartam lenni, hajhásztam a többet és a jobbat és az eredményeket. Hát igen, milyen jó, hogy megtettem akkor, amikor még megtehettem, anyaként az ember már más fontossági sorrendet tart...</p> <p> </p> <p><a href="https://babavalsportosan.cafeblog.hu/files/2016/05/running3.jpg"><img class="aligncenter size-large wp-image-211" src="https://babavalsportosan.cafeblog.hu/files/2016/05/running3-600x338.jpg" alt="running3" width="600" height="338" /></a></p> <p> </p> <p>De vissza a futásra, ez után a szélsőséges, de igen eredményes időszak után, ahogy elkezdtem különféle sport köré szerveződő vállalkozásokban dolgozni, és egyféle alkotó tevékenységet is végezni a sport mellett, a futás új értelmet nyert. <br />Észrevettem ugyanis, hogy amikor agyban nagyon benne vagyok valamiben, akkor a futás nem csak kikapcsol, hanem olyan új ötleteket, új gondolatokat hoz elő, amikre nem számítottam. Újszerűek voltak és sokszor merőben mások, mint amin napok óta próbáltam dűlőre jutni.<br /><br />Mindez - bevallom - csak fokozódik a gyerekek születését követően.<br />Néha elmenni futni egyet jelent ebből a napi mókuskerékből való kiszakadással, ami majdnem olyan élmény, mintha erre az időre kilőnének az űrbe, a semmibe, ahol nem léteznek a gondok és a nehézségek.<br /><br />Azóta a kocogás nem csak az új látásmód, a gondolatok átrendeződése, vagy a megvilágosodás, hanem a menekülés, a kikapcsolódás, mondjuk ki, a folyamatos figyelemből való kilépés, egy kis szabadság.<br /><br />Nem tudom, az aki annyira nem szereti a futást, hogy nagyon, és hogy még ennek valami lájtosabb kocogás/gyaloglás verziójától is idegenkedik, mivel tudja ennyire kikapcsolni magát.<br />Azt hiszem egy másfajta beállítottsággal a jóga lehet hasonló.<br />Nekem a jóga vagy meditáció alatt még nyugtalanítóan zakatol az agyam, de itt valahogy ez a monoton mozgás segítségemre van. Mint a babáknak az elalváshoz a porszívó...<br /><br />Az elmúlt időben nélkülöznünk kellett egymás társaságát.<br />Sem a várandósság, sem a szülés utáni időszak nem kedvez ennek a sportnak, és egy ideig nem is hiányzott.<br />De egyre többet gondoltam rá, arra, hogy talán jól esne, és eszembe jutottak a futás okozta felszabadító érzések. </p> <p>A terhesség alatt nem ajánlott semmiféle sport, amely ütődéssel, rázkódással jár, és a futás vagy kocogás ilyen, növelve ezzel a medencefenékre amúgy is naponta gyarapodó teher súlyát. <br /><br />A szülést követően a gát területe lassan regenerálódni kezd, de az izmaink és a szalagok még hónapokig nem lesznek a régiek. A terhesség alatt felszedett kilóktól, a szülés körülményeitől, a gátizmok terhességet megelőző állapotától,  egyéni adottságoktól no és attól függően, hogy a szülést követően tornáztatjuk-e tudatosan a gátat, 9-12 hó között elkezdhetünk egy speciálisan felépített edzést az állóképességünk javítása érdekében.<br />Legjobbak az olyan edzéstervek, amelyekben könnyed intervallumok váltják egymást, eleinte tempós gyaloglás és lassú kocogás, majd vagy a kocogás idejét növeljük vagy a gyaloglásét csökkentjük.<br /><br />Mindenképpen gyalogoljunk és mozgassuk át az izmainkat abban az időben, amikor még a kocogás nem ajánlott, ne a futás legyen a visszatérő edzés! Amikor már nincsenek jelei az "altáji gyengeségnek", akkor elkezdhetjük a futásra felkészítő edzéstervet, de hiába telt el akárhány hónap a szülést követően, ha vizeletvisszatartási gondjaid vannak, akkor inkább gátizom tornával alapozd meg az edzéseket, és csak akkor kezdj neki a futásnak, ha a problémák elmúltak, a medencefenék megerősödött.<br /><br />Én már a napi edzésekkel felkészítettem az izmaimat, a kondim úgy éreztem megfelelő ahhoz, hogy elkezdjek egy lassú kocogást. Heti kétszer terveztem be, és tudatosan keveset és lassan kocogok. Egyelőre ennyi esik igazán jól.</p> <p> </p> <p><a href="https://aktivmami.cafeblog.hu/files/2016/05/Képernyőfelvétel-84.png"><img class="aligncenter size-large wp-image-212" src="https://aktivmami.cafeblog.hu/files/2016/05/Képernyőfelvétel-84-600x286.png" alt="Képernyőfelvétel (84)" width="600" height="286" /></a></p> <p> </p> <p>Lassan fogom növelni egyelőre a sebességet, a távolságot pedig majd meglátjuk. <br />Ha már Te is elkezdtél mozogni, akkor tarts velem, ha még nem sportoltál a szülés óta, akkor mozgasd át magad gyaloglással, majd te is elkezdhetsz egy jó kis intervall edzéssel felkészülni a futásra. <br />Gyalogolj 3-5 percet tempósan és kocogj fél percet!<br />Eleinte annyiszor ismételd, amíg jó érzés.<br />Majd növelheted a kocogás idejét 1 percre.<br />Egyelőre ennyi is elég lesz, a többit pedig érezni fogod :)<br />Ha pedig már elkezdtél kocogni vagy futni, akkor írd meg nekem, hogy Te hol tartasz, hiszen nekem is szükségem van egy kis lélekerősítésre ;)</p> <p> </p> <p> </p> <p> </p> <p> </p> <p>fotók: flickr és endomondo</p> <p> </p>richhttps://aktivmami.cafeblog.hu/files/2016/05/running3-150x150.jpg150150